„A magyarságnak már nincs hova hátrálnia”: radikális jobboldali tiltakozások 2005 és 2010 között
Kulcsszavak:
média, politikai erőszak, politikai és diszkurzív lehetőségek, radikális jobboldali mozgalom, stratégiai megközelítés, tiltakozási hullámAbsztrakt
A tanulmány a radikális jobboldal kétezres évek közepétől fokozódó erősödésével és intézményesülésével foglalkozik. A mozgalmi szervezetek mozgósító törekvései, például bizonyos tiltakozási formák és értelmezési keretek, kitüntetett szerepet játszanak ebben a folyamatban. A kormányellenes tiltakozáshullám első harmadát tömeges utcai demonstrációk, részben pedig spontán és diffúz erőszakos cselekmények jellemzik. A konfliktusra a kormány a tiltakozási lehetőségek drasztikus szűkítésével válaszolt (pl. a gyülekezési jog megsértésével). A represszió hatására megváltozott a tiltakozások támogatói bázisa és célja, így a tiltakozások radikálisabb szereplői kerültek előtérbe a médiában. A szimbolikus erőszak növekedésével megjelentek a földalatti csoportok, amelyek révén az erőszak egyre szervezettebbé és súlyosabbá vált. A politikai megosztottság és a nagymértékű elégedetlenség részben legitimálta a radikalizálódást. A tanulmány elméleti kerete a politikai lehetőségstruktúra kontextuális látásmódját igyekszik ötvözni a kollektív cselekvés stratégiai megközelítésével.
