A közösségi narratíva szerepe az eltakart valóság megismerésében

Absztrakt

Tanulmányomban azokat a helyzeteket és változó kutatói szerepeket elemzem, amelyekkel akkor szembesül a kutató, amikor a helyi társadalom által eltakart, eltitkolt, tabuként kezelt
társadalmi jelenségekről, jelen esetben a külföldi munkavállalás és az informalitás viszonyáról szeretne információkat szerezni. A terepmunka során a kutató és a terepen élő családok interakcióján keresztül jönnek létre azok a tudások, ismeretek, amelyeket később a kutató felhasznál tudományos munkájához. A megfelelő interakciós helyzetek kialakítása fontos módszertani feladat, amihez a kutatónak tudatosan és reflexíven kell viszonyulnia a kutatás során. Azaz a kutató felelőssége, hogy létrejöhessenek azok a szituációk, amelyekben lehetőség nyílik a hallgatás megtörésére, a megszólalásra. A terepi tapasztalatok alapján ez olyan helyzetekben történhet meg, amelyekben a felkeresett családok sajátos tudásuk, kompetenciájuk miatt fölényben – vagy legalábbis egyenrangúnak – érzik magukat a kutatóval szemben, vagy éppen a hasonló élethelyzet, a közösségi tudás keretezi a történetet és ez nyújt lehetőséget az elbeszélésre. Ebben a tanulmányban a kutatási kérdésünkhöz alkalmas terepkutatási módszertan megtalálásának folyamatát írom le, amely a megszólítás és megszólalás lehetőségét keresve szükségszerűen átalakította a kutatói pozíciónkat is.