A térbeli kirekesztés változó mintái vidéki terekben

Absztrakt

Tanulmányunkban egy empirikus kutatás eredményei alapján azt kívánjuk bemutatni, hogy az ország különböző vidéki tereiben milyen folyamatok és struktúrák alakították ki, tartják fenn a romának tartott népesség szegregált lakóterületeit, s hogy milyen tényezőkkel magyarázhatóak a térbeli elkülönülés, szegregáció lokális mintázataiban tetten érhető különbségek. A térbeli, társadalmi, etnikai kirekesztést, szegregációt a legújabb tudományos diskurzusokhoz kapcsolódva dinamikus, térben és időben változó folyamatnak tekintjük, így a romák térbeli elkülönülésének az egyes vizsgált településeken tapasztalható mintái egy olyan kontinuumon helyezkednek el, amelynek ideáltipikus végpontjait a gettó és az etnikus szomszédság jelentik. A romákat és nem romákat elválasztó gazdasági, társadalmi, szimbolikus és térbeli határok erősségét, illetve átjárhatóságát máig hatóan meghatározza a szocializmus időszaka – részint a cigánytelepek felszámolásának módja, részint az akkoriban kialakult gazdasági, társadalmi kapcsolatok, együttélési minták mentén.