Válságpercepció és rezilienciaélmény a koronavírus-járvány kezdeti és lecsengő szakaszában

Absztrakt

A 2020-as esztendő őszén felvett nagymintás ifjúságkutatás adataira támaszkodva 2021-ben jelent meg a Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején című tanulmánykötet. Ennek nyitó tanulmányában Székely Levente a járvány mint nemzedéki élmény értelmezési lehetőségét is felveti – ugyanakkor jelzi, hogy a járványhelyzet kezdetétől az adatok felvételéig tartó időszakban még legalábbis nem dőlt el egyértelműen, hogy az események hatása mekkora jelentőséggel bír a fiatalabb generációkra nézve. Jelen tanulmányban az ifjúságkutatás 2020-as eredményeinek, valamint további hazai és nemzetközi kutatási eredmények nyomvonalán haladva megvizsgáljuk: miként élték meg a fiatalok a járványhelyzetet (az mennyire viselte meg őket); ebbéli tapasztalataik és megéléseik fényében mennyiben tekinthetők – az idősebb korcsoportokhoz képest – „válságálló” csoportnak; valamint hogy melyek az ifjúság legmagasabb kockázati szinttel jellemezhető csoportjai. A Századvég által 2021 nyarán végzett kérdőíves kutatás eredményei azt mutatták, hogy a 18–29 évesek voltak azok, akik a felnőttkorú népességen belül a legnehezebben élték meg a változásokat. Jellemzően ők érzékelték a legnagyobb mértékű átalakulásokat, ők találtak vissza legnehezebben a „normál” kerékvágásba, és az ő „rezilienciaélményük” volt a legcsekélyebb mérvű. Az elemzés tanúsága szerint különösképpen sérülékenynek, „rugalmatlannak” mutatkoztak a felsőfokú tanulmányokat folytató, a fővárosban élő, a társas kapcsolatok beszűkülésétől vagy éppen a koronavírussal való közvetlen megbetegedéstől szenvedő alcsoportok, illetve a fiatal nők.