Társadalmi kirekesztettség és vallási értelemadás a modern társadalomban

Abstract

A tanulmány a vallási értelemadás lehetőségeit elemzi a modern társadalomban. A deszekularizációs tézis mentén, a kiterjedt kérdéskör egyik szegmensét kiemelve az írás azt vizsgálja, hogy a megváltozott társadalmi viszonyrendszer milyen átalakulásokat eredményezett a személy és a vallás kapcsolatában, illetve részletesebben elemzésre kerül a társadalmi kirekesztődés és a vallási értelemadás összefüggése. A gondolatmenet amellett érvel, hogy a modernitás komplexitása miatt a személyek bizonytalanságabszorpciója olyan megkülönböztetési sémákat preferál, amelyek a folyamatos változásokkal és instabilitásokkal terhelt társadalmi kommunikáció közegében világos és stabilitását hosszabb távon is megőrző értelemadó megkülönböztetéseket érvényesítenek. A tanulmány a vallási kommunikáció legfőbb szerepét abban látja, hogy a társadalmiság egyéb területeihez mérten inkább élhet az emberek identitásának formálásával, amennyiben a modernitás bizonytalanságainak tengerében a bizonyosság élményét jelentheti. A tanulmány a vallási értelemadás kitüntetett területeként értelmezi a társadalmi kirekesztettség helyzetét, amikor a személy azon alapvetően pozitív önértékelése, amely az eddigi, saját magára reflektáló értelemadási helyzetben alakult ki, már nem, vagy nehezen tartható fenn.