A telepfelszámolás és a lakhatási politika szerepe a marginalizált társadalmi csoportok térbeli és társadalmi mobilitásában

Absztrakt

A tanulmányom egy egykori szocialista iparvárosban készített esettanulmány alapján elemzi a romák városon belüli térbeli, társadalmi pozíciójának változását. A telepfelszámolások történeti és jelenkori elemzésén keresztül bemutatom, hogy a nemzeti szinten kialakított szakpolitikákat a helyi igényeknek és társadalomtörténeti beágyazottságnak megfelelően hogyan értelmezik és valósítják meg helyi szinten, és hogy a különböző intézmények munkatársainak diszkrecionális döntései milyen szerepet játszanak ebben a folyamatban. Az esettanulmányban bemutatom, hogy az önkormányzat a szociális bérlakások elosztási mechanizmusain, a fejlesztési és közmunkaprogramokban való részvétel lehetőségén keresztül miként ellenőrzi a marginalizált csoportok társadalmi és térbeli mobilitását; az „érdemtelen” szegényeket etnicizálja, térben kirekeszti és ellenőrzés alatt tartja, ugyanakkor az „érdemesek” számára biztosítja a városon belüli térbeli és társadalmi mobilitás lehetőségét. Elemezem, hogy a romákat érintő politikák és gyakorlatok hogyan kötődnek a szocializmus kontrollon és kiszorításon alapuló fejlesztéseihez, és mindezt hogyan szövi át a neoliberális paternalista szegénypolitika, és mindezek a gyakorlatok a városon belül hogyan járulnak hozzá a sérülékeny társadalmi pozíciójú alsó-középosztály és a marginalizált csoportok közötti elkülönülésen alapuló társadalmi és térbeli rend fenntartásához.